mámor.

szeretem amikor estefele kibiciklizek a pincéhez és már várnak rám. vár az apukám egy pohár borral vagy talán kettővel. anyukám és egyetlenimádott nagybátyám is megjelenik. csend van. vagyis csak nyugalom. mert ott nem jár senki, csupán a kismadár szeretne már visszajutni félten őrzött tojásaihoz amelyeket a pinceház oldalán függő virágtartóba rakott. és csak a szőlősorok és mezők vesznek körül ahonnan már minden munkásember hazatért. kivéve azokat akik még találnak ilyenkor is valami tennivelót vagy esetleg a nap zárásaként megisznak egy jólmegérdemelt pohár bort, akárcsak mi. és szeretem azt is amikor hazatérek az otthon melegébe, fejem mámoros a bortól és mégis boldogság tölti el egész testemet. hazaértem. bár érzem,hogy fejem a megszokottnál "nehezebb", de ez mégis egy jóleső érzés. igyekszem a gondolataimat elterelni az adott problémáktól és csak érezni ahogy a levegő beáramlik a tüdőmbe, mert tudom hogy élek.élhetek.