szeretek nyitott ablaknál aludni és hallgatni az éjszakát. Ahogy a tücskök ciripelnek nekem és egyben mégis csend van. Talán ők azok akik őrködnek az ablakom alatt,hogy nyugott legyen az éjszakám. De a reggeli madárcsicsergésnél nincs jobb. Nem keltenek fel, de mégis hallkan azt üzenik,hogy már hétágra süt a nap és olyankor már rég talpon kéne lennem. Érdekes és egyben mégis annyira természetes dolog.

már megint hanyagolom a blogom. és már rengeteg dologról kellene írnom...de nem ma.:D:S

bibííí.:))

Nemsokára hazamész, de kisvártatva azon kapod magad, hogy nem leled a helyedet. Valami világűrnyi nagy hiány fog gyötörni. Lesoványodsz, összeaszol. Egy napon rádöbbensz: vissza kell jönnöd. Ha megteszed, ha megérkezel, percek alatt lehiggadsz, megnyugszol. … Itt teljesen kisimulsz. Végül már ujjlenyomatod se lesz.

ujra.

na szoval. Erdelyben vagyok ujra.kb. 2 hete voltam itt csak az osztalyommal.:) bar akkor nem volt kedvem jonni, nagyon jol ereztem magam. az ido pocsek volt mert szinte minden nap megaztunk. sok helyen jartunk, de a legelvezetesebb az volt amikor egyik delelott felmentunk a pasztorokhoz es minket lanyokat terepjaro hatuljan vittek fel.:)
utolso este pedog a panzio tulajdonosa zenekart rendelt nekunk. eleg jot mulattunk.:D
aztan otthon vart ram meg egy biosz szobeli es evzara. es igy mar teljesen vege mindennek erre a tanevre.