kicsit.

A bátorság nem igazán hiúság, hanem egyfajta rejtett büszkeség, hiszen mindenki figyel téged.

amikor már érzed a torkodban a gombócot és szemed tele könnyekkel...na onnan már nincs visszaút.

Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.

akkor fussunk ki kicsit a világból.:)

ideál.

A legédesebb szerelem azt a nőt találja meg, akiben a nőiség szűzies vetülete még nem halt meg. Aki képes elpirulni. Aki képes bocsánatot kérni. Aki még lesüti a szemét, ha egy erőteljes férfipillantással találkozik.
A férfi rossz helyen kopogtat annál a nőnél, aki vakmerően farkasszemet tud nézni vele. Ott nem terem falkavezér babérja.
A nő mindig megilletődik attól a férfitól, aki igazán jelent valamit számára.
Ám gépiesen közömbös tud lenni akkor, ha a férfi nem jelent kihívást.

Még szerencse,hogy mindjárt vége ennek a napnak. Nem tudom,hogy mi volt ez a mai nap..lehet a csillagok álltak rosszul, de mindenki sír és kivan körülöttem... A hugom szívét összetörték...de aki őt bántja annak velem iszámolnia kell! És ő csak az egyik aki szomorkodik... Én most nem is tudok azzal törődni,hogy mi is van velem. Kicsit felidegesített ez a dolog...de minden megfog változni. Remélhetőleg jóra.

Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.

Láttam a szemében, hogy rengetegszer elképzelte már ezt a pillanatot: hogy mi lesz körülöttünk, milyen lesz a hajam, milyen színű ruha lesz rajtam. Szerettem volna azt mondani, hogy "igen", hogy nem fogom visszautasítani, s hogy a szívem megnyerte a háborút. Szerettem volna elmondani..

Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek. Fakadnak,áradnak,kiapadnak. Mások és másai önmagamnak. Veszítve nyernek, sírva boldogok. Szépek és bolondok.

BencusDani.:)

hiperaktív kis srácok.:) <3 hát zabálnivalók, bár néha a hajam égnek állt tőlük, de nagyon aranyosak. Fruzsival vittük őket a patakhoz meg játszottunk velük. esküszöm élveztem. jó kis levezetés volt ez így a nap végére.:) ja és persze 100%-osan levettek a lábamról.:D nagyon elevenek, de egyben iszonyatosan szeretni valóak.:)
ja és persze borozgattam is a felnőttekkel.:D ami nagyon jól esett.:)
és akkor most izzítsuk be azt a pipát.:)

Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk... És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.

Ha el tudod képzelni, el tudod érni; ha meg tudod álmodni, azzá tudsz válni.

álom.

mostanában sosem emlékszem az álmaimra. pedig én elég nagy "álmodozó" vagyok.:) de ma reggel ez másképp volt. szinte teljesen emlékeztem az egész történetre ami lejátszódott velem. a legviccesebb az egészben,hogy ez egy visszatérő álom. nem teljes egészében, de az alap történet mindig ugyanaz. bár már jó pár hónapja volt utoljára, de tudom hogy ez nem az első alkalom volt és talán nem is az utolsó. szóval a lényege az hogy álmomban esküvőn vagyok, mégpedig a sajátomon. és a vőlegény vagy nevezzük leendő férjemnek, mindig egy idegen akit életem során még sosen láttam. és ők állandóan mások. és most jön a csattanó, hogy én sosem akarom igazából az esküvőt és nem vagyok benne biztos hogy férjhez akarok menni vagy sem. és megtorpanok. vagy közvetlenül az esküvő elötti pár órában vagy a szertartás alatt én az igen helyett nemet mondok.
ami szerintem elég érdekes. nem értem,hogy miért álmodom visszatérően mindig ezt. és hogy van-e egyáltalán jelentősége. nem tudom. talán sosem fogok rájönni.
addig is szép álmokat.:)

ma egy elég mókás napot mondhatok magaménak. Hugival felmentünk ma pestre vásárolni és vettünk pár dolgot. Köztük fürdőruhát is,bár már megint egy dagadtdisznónak érzem magam,ami ellen kell ismét valamit tennem. Nem lesz ez így jó. Aztán visszafele végigröhögtük az egész utat a hülyeségeinken.:D rég nevettem már ennyit.:) most meg viszont már nagyon fáradt vagyok. A fejem is fáj. Ma hamar káne ágybakerülnöm,de ez nem biztos hogy kivitellezhető lesz. És a kedvem már megint kezd csökkenni...nem tudom mi van velem mostanában. Befogok dilizni.

szomorú vasárnap.

már megint annyi mindenről kellene írnom. de mostanában valahogy nem visz rá a lélek. ez van. de hát ha nem megy akkor nem megy. úgy meg nem sok értelme van ha nem csak úgy spontán jön, hogy húhaa ezt lekell írnom.
egyébként is életkedv egyenlő a nullával. pedig nem történt semmi olyan dolog ami miatt így kelle, hogy érezzek, de ez ellen most nem igazán tudok tenni. ez egy ilyen nap. remélem holnap felkelek és egy teljesen más hangulatú napot élhetek meg.:)
talán ez az idő is rájátszik. esik,borult és ilyenkor ki sem kívánkozik az ember. csak bent kuksol egész nap. de legalább van egy új biciklim.:D ami nem új, csak számomra mert ugye használt, de nekem nagyon tetszik. most átmenetileg megfelel, de lehet hogy ez lesz az igazi.:) csak úgy suhantam vele ma.:) és igen, meg kell találni az élet vagy az adott nap apró örömeit.megpróbálkozom vele.

Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.

méhek.

igen, tegnap akár annak is öltözhettünk volna hugival.:) mert hát mézet árultunk szinte egész nap. az eleje elég unalmas volt, én bementem a Szent István templomba mert latin mise volt ahol elég érdekes alakok álltak mellettem.( középkori lovagok szabadultak valahonnan). aztán már egész szépen jövegettek az emberek. persze mi mindig nagyon kedvesen mosolyogtunk mindenkire.:D ja egy bácsi be is szólt hogy milyen édesek vagyunk...hahaha, de mézet bezzeg nem vett. mi is unalmunkban megeszegettünk pár darab mézrudat, amiből egyértelműen a csokis volt a legjobb.;)
aztán ismerősökkel is találkoztunk,úgyhogy elég gyorsan eltelt és még egész élvezhető is volt.:) csak a méhecske jelmez hiányzott.:D

ezis azis.

írnom kellene. de miről? minek? kinek? annyi minden tennivalóm van még, de helyette csak ülök és nézek ki a nagyvilágba. vagy nem. csupán merengek. a semmin. mert nincs semmi. vagyis van, de mégsincs. valahogy zavaros az egész. és szeretnék elfutni, eltűnni. oda menni ahol senki sem lát, a fejem üres és nem kell semmit de semmit csinálnom. csupán élni és azt hinni hogy minden rendben van, minden rendbe jön. vagy csak ülni kint egy csésze forró kávéval és élvezni minden egyes csepjét. nem rohanni, nem sietni sehova. álom, bár néha vágyom rá.

Szülinap.:)

egy pár kép így utólag.:) katt a képre.:)

mámor.

szeretem amikor estefele kibiciklizek a pincéhez és már várnak rám. vár az apukám egy pohár borral vagy talán kettővel. anyukám és egyetlenimádott nagybátyám is megjelenik. csend van. vagyis csak nyugalom. mert ott nem jár senki, csupán a kismadár szeretne már visszajutni félten őrzött tojásaihoz amelyeket a pinceház oldalán függő virágtartóba rakott. és csak a szőlősorok és mezők vesznek körül ahonnan már minden munkásember hazatért. kivéve azokat akik még találnak ilyenkor is valami tennivelót vagy esetleg a nap zárásaként megisznak egy jólmegérdemelt pohár bort, akárcsak mi. és szeretem azt is amikor hazatérek az otthon melegébe, fejem mámoros a bortól és mégis boldogság tölti el egész testemet. hazaértem. bár érzem,hogy fejem a megszokottnál "nehezebb", de ez mégis egy jóleső érzés. igyekszem a gondolataimat elterelni az adott problémáktól és csak érezni ahogy a levegő beáramlik a tüdőmbe, mert tudom hogy élek.élhetek.

hugíí. ♥

és egy kép.mert már rég volt ilyen.:))

május 1.

uramisten május 1 van már.:O és mindjárt érettségi,meg évvége és végre NYÁR.:)) ez az év is iszonyatosan gyorsan elrohant. pedig még tisztán emlékszem az év elejére és amikor újra bekellett lépnünk az iskola ajtón. most meg tessék ittvan. a végzősök elballagtak holnaptól pedig érettségi időszak kezdődik.

ma anyáknapja volt.:) Mamát és Anyát is sikerült megsiratnunk. annyira aranyosak voltak.:)
aztán rally volt amire nem akartam kimenni, aztán végülis Mesi hívott hogy jön és a végére ki is értünk aztán beültünk egy üdítőre meg beszélgetni.:) aztán Hugival ma is beiktattunk egy pipázást, mostmár kb. minden nap megteszzük. úgyérzem jó szülinapi ajándék volt ez a vizipipa és úgylátom kellőmódon ki is fogjuk használni.:) jó kis időtöltés.:)
ésésés nem akarom elkiabálni de lehet hogy lesz saját pincénk.:) jó kis pinceházzal sőt még egy másik ház is lenne hozzá.:) úgy örülnék neki. jó kis bulikat és nyári sütögetéseket lehetne ott csapni. bárcsaaak.:))