már nagyon elegem van ebből az egészből szilveszterből..:D és ahogy észreveszem, nem csak én vagyok ilyen helyzetben. meg persze most kell betegnek is lennem. kifogok akadni..:/ már 3 napja aludni se tudok, mert nagyon fáj a torkom. mindig van valami bajom, annyira szerencsétlen vagyok.:S ez az év is csodásan fog végződni..de én nem akarok itthon ülni.:/ ha tudtam volna, a pincénél csináltam volna vmit, kb. 15en ott is simán elfértünk volna. bár fűteni kellett volna, de hát az lett volna legkevesebb. tényleg nemtudom,hogy mi lesz holnap...agyhalál.

helyzet.

egy kissebb beszámoló következik. tegnap már nem volt energiám írni, meg nem is gépeztem. szóval délelőtt szemészet, mert ugye már megint borzalmasan nézett ki..:S mostmár valamivel szebb, de nem kiabálom el a dolgot, mert mindig amikor jobb lesz, rá pár napra újra begyullad. ez már a harmadik fajta szemcsepp. kenetet is vettek és jövőhét csütörtökön vissza kell mennem. hát remélem,hogy mostmár teljesen rendbejön. már igazán itt lenne az ideje.
utánna matektanárnál voltam,majd újabb szánkózás a pincénél.:) és jöhetett a megérdemelt finomságok és a forraltbort. este pedog kimentem, mert megígértem Hannának meg Gerinek hogy találkozunk a szünetben.elég jól éreztem magam,nagyon sokat nevettem.:D beszélgettünk,iszogattunk.:)
aztán Hannával rájöttünk,hogy mégsem szeretnénk pestre menni szilveszterezni, mert hát mi van ha nem lesz jó a buli és az ingyenpia átverés, és ha nem akkor meg iszonyat sokáig kell sorban állnunk. és ha nemjó akkor csomó pénzt kidobtunk ré és utánna nem mehetünk máshova. és elős vonat 5 körül van, a koleszukban meg nem tudunk bent aludni.:S szóval nemtudjuk. itthon/otthon meg ugye nem akarunk ülni. bár Gergő felvetette,hogy menjünk velük Ürömre vagy hova, de ott meg nem ismerünk senkit, csak őt meg Ádámot.:D és kitudja hogy az is milyen lenne meg hát nincs közel. szóval ott vagyunk most így 2 nappal szilveszter előtt,hogy nemtudjuk hogy milegyen.:S jajjj tényleg nem tudom,hogy mi lenne a jó megoldás vagy lehetőség. de lehet,hogy alvás lesz belőle vagy nem tudom. de már olyan rég mozdultam ki úgy igazából.jó tegnap voltam kint, de már pl. úgy táncolnék egy jóót.:D már a zene sem érdekel..csak ááh..tényleg tanácstalan vagyok. na de lesz ami lesz. jobb ötletem nincs..:D
ezzel a szilveszterrel is csak a gond van. nem is akarok új évet...bár lehet jobb lesz,mint az idei.:)

Ajajaj...ezt már nem hiszem el,hogy 2-3 naponta mindig ilyen csúnya a szemem.:( hülye allergia. Persze amilyen szerencsés vagyok mindig van valami bajom.:/ most már elmúlhatna teljesen!
"Az embereknek,ha minden vágyuk teljesülne' sohasem volnának boldogok."

annyira szép..

Mindig gondold át, hogy mi az, amit veszítesz azzal, ha el akarsz futni a nehézségek elől, és hogy biztos jó ötlet-e, vagy harcolsz érte.. hiszen tudjuk; ha harcolsz, veszíthetsz, ha nem harcolsz, vesztetté.

Az mégsem lehet,hogy mindannyian egyformán álmodjunk. ( Paulo Coelho)

Karácsonyi titok...?

Ha varázsolhatnék egy nagy asztalt,
ha mindenki körbeülhetné azt,
ha egyszerre foghatnánk
szíveinket kezeinken át,
akkor
megéreznénk milyen más
a szeretet dobbanás.

Ha megváltoztatható az ember,
ha békéssé válhat a tenger,
ha mindenki megláthatná
álmaiban élő csodák
mindennapjainak igazát,
akkor
meglelnénk a titkot talán:
lelkünk örök karácsonyát.

És ha egy kicsit csökönyös lennék - mondta a fiúnak -, az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek, meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett, hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk.

házikó.

és igeeeen.:) elékszült életem első mézeskalácsháza,amivel elég sokat dolgoztam és egyszer kétszer kiakadtam,mert a az egyik tető nem akart a helyén maradni. de megérte és szerintem egész szép lett.:)

igen,végre szünet van.nagyon gyorsan elment ez a két nap. tegnap (hétfőn) Fruzsival allergia vizsgálaton voltunk ahol elég sok időt eltöltöttünk. mert ugye "pöttyözős" tesztet csinálnak, ami Fruzsinak teljesen negatív lett, nekem meg kiderült hogy a poratkára allergiás vagyok. aztán vért is vettek mindekettőnktől. minden rendben ment, viszont amikor kimetnünk a váróba hugi majdnem elájul. lelült a padra és teljesen fehér volt az arca és elkezdett velem ordibálni,hogy szóljak valakinek..:D de megnyugattam és mndtam hogy senki sem tudna vele semmit csinálni. lefeketettem a padra és adtam neki egy cukrot. párperc múlva jobban is lett.:) aztán még vettünk a városba pár dolgot karácsonyra. eléggé kifáradtam a sok rohangálásban.:D
ma karácsonyozás volt.:) a közös ünnepség idén nem igazán tetszett, bár voltak benne jók is, de nem volt az igazi. aztán az osztályban is megajándékoztuk egymást. nem is tudtam,hogy a Vanda húzott. a kis sunyik eltitkolták.:D (jól átvertek):D annyi mindent kaptam.:) nagyon jól esett,hogy gondoltak rám.:) Szonjától kaptam egy nagyon szép képet amit ő festett és Coelho idézet van a hátulján.:)♥
meg még sok aranyos dolgot.:) remélem az én ajándékaimnak is hasonló képpen örültek.
szóval pihenés,holnap pedig sütögetés várható.:) úgy imádom. teljesen kikapcsol és örömmel csinálom.:) remélem a szemem is teljesen meggyógyul a szünetben. mostmár sokkal szebb, de még mindig nem az igazi.:/


Az ajándékozásról általában a tárgyak jutnak eszünkbe, de a legnagyobb ajándék az, ha időt szánunk valakire, ha kedvesek vagyunk hozzá. és vigaszt nyújtunk a szenvedőknek. Ezek az apróságok egészen addig nem túl fontosak számunkra, amíg nekünk magunknak nincs rájuk szükségünk.

Éppen olyan ember, mint a többi, némán szenved a magánytól, próbálja igazolni a tetteit, erősnek tetteti magát, amikor gyenge, és gyengének tetteti magát, amikor erős, lemond bármilyen szenvedélyről egy veszélyes munkáért, de ennek nemsokára vége, a jövője tele van tervekkel, a múltja pedig sok-sok csalódással.

nekem akkor is a Kökény.:)

viszonylag rég írtam. mondjuk semmi érdekes nemtörtént velem manapság. kivéve,hogy már lassan egy hete fáj a szemem, de mostmár durvábban.:S A héten kétszer voltam szemészeten és kaptam cseppeket meg krémet...csak már használna.:/ kötőhártya gyulladásom van, ami most igazán hiányzott az életemből. de remélem minél hamarabb jobban leszek. meg hát nem szeretném,ha bárki is elkapná, mert állítólag fertőző..:S szóval így állok. egyébként meg nagyjából minden rendben van. bár mindig történnek velem érdekes dolgok, de hát így nem lesznek annyira szürkék a hétköznapok.:)
ma szerencsére nem volt suli, így pihizhetünk egy kicsit többet ezen a hétvégén és törhetem a fejem még néhány ajándékon. nem tudom de ez a karácsonyi előkészület és lehet maga a karácsony is teljesen már mint az eddigiek. egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, pedig mostmár ideje lenne ráhangolódnom a dolgokra..:) hát csak lesz vhogy, és remélem szentestére már apa is itthon lesz.:)
a mézeskalácsházzal pedig ha minden igaz jövőhéten megbírkózom.:D

hajajj...fáj a szemem,vagyis ég és viszket. mert persze itthon maradt a krémem és ami a kezemen is van kiütés megjelent a szememnél. de mostmár remélem a krémmel elfog múlni.
a mostani hetemről,meg nem is tudom mit írjak..:/ fárasztó,bonyodalmas....
hétfőn forraltboroztam egy jót és egész jó hangulatom volt/lett..:) aztán szerdán suli után összefutottam Tomival,ami így mostmár teljesen a végét jelentette és jelenti. Bár amikor először megláttam akaratlanul is mosolyogtam,aztán rádöbbentem hogy mi is a valóság...igazából nem is az volt a legrosszabb amit mondott és hogy nem tudott a szemembe nénzi még most se..:S hanem hogy úgy kellett melette sétálnom,hogy ő már nekem senkim és nemfoghatom meg a kezét sohatöbbet..:/ de hát az élet ilyen, engem se szerethet mindenki. felfogtam..de mindent még mostsem értek,de talán soha nem is fogok..és ez lehet hogy így van jól. persze van amikor elfog egy olyan érzés hogy csak tengek lengek a nagyvilágban és nincs semminek értelme, aztán a koleszba a lányoknak mindig sikerül felvidítaniuk,és egy kis színt visznek a napomba.:) és átrendeztük a szobát, meg dekoráljuk...egyre jobban tetszik.:)) ja és persze szerda este még anyáékkal is jól összevesztem..:/de szerencsére már megbékéltek..:) csütörtökön cultura nostra(töri) verseny volt..hát én semmit nem készültem rá, de egész jól összehoztuj a fiúkkal..de én nem akarok továbbjutni,mert oda már iszonyat sokat kell tudni és nemkéne megint úgy odamenni mint tavaly.:D vicces volt.
szóval körülbelül ennyi történt...élek és lassan már virulok is.:)

Attól hogy már nem szeret,a világ, világ marad..az égbolt, égbolt marad, a nevetés, nevetés marad.. csak ezek nekem már semmit nem jelentenek. mert én, már nem én vagyok..

Az otthon nem az, ahol laksz, hanem ahol megértenek.

Aki hagyja magát legyőzni a félelmei által, az megszűnik nőnek vagy férfinak lenni, és csak a neme marad meg.

Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Mondok neked valamit, amit már úgyis tudsz.A világ nem csak napsütés meg szivárvány.Ez egy aljas, undorító hely.És nem érdekel, milyen kemény vagy,térdre fog kényszeríteni,és ott is ragadsz, ha hagyod magad.Se te, se én nem tudunk olyan keményen ütni, mint az élet.Nem lényeges, milyen keményen ütsz.Hanem mekkora pofonokat viselsz el, és mégy tovább előre. Mennyit bírsz ki, és menni tovább előre. Így kell győzni.

nem vagyok jobban és nem is tudom mikor leszek, de ezt senki nem képes megérteni. annyi mindent könnyű mondani, de teljesen más átélni. és senki ne mondja,hogy nem érdemli meg hogy miatta sírjak, mert ez ellen nem tudok tenni. nem tudok magamnak hazudni és azt mondani,hogy jól vagyok és hogy nem fáj...de hát ilyen az élet. nem tehetek az ellen,ha engem nem szeretnek viszont...bár borzalmas a tény. én annyira szeretnék boldog lenni...

fááj..iszonyatosan. és a legjobban az hogy miért így, miért pont most, és miért pont velem?:O