Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2010. december 10., péntek
Attól hogy már nem szeret,a világ, világ marad..az égbolt, égbolt marad, a nevetés, nevetés marad.. csak ezek nekem már semmit nem jelentenek. mert én, már nem én vagyok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése