Ha fáradtnak, kivérzettnek érzed magad, gondold át, nem feledkezel-e néha bele a múlt és a jövő csalóka kiterjedéseibe, s nem ez az irrealitások között való túl hosszas bolyongás-e erőtlenséged oka?

nem elég nagy az ész tenyere a szív száját hogy befogja vele.

Gondoltalak.

Gondoltalak. Az vagy akiről álmodtalak.
Azt mondtad, elfelejtelek.
Azt hitted, megmerítkezek.
Az ősbizalomban.
Hogy majd én is olyan leszek,
mint az árnyék:
Ott van mindig veled, még ha nem is látszik.
Hát álmodj tovább, gondolj tovább, vedd a levegőt a szíveden át és érezz..
Érezd,hogy érzel.

Keresd azt, akivel a szex nem feladat, hanem játék. Akivel a probléma nem játék, hanem feladat, s akivel az élet egyszerre feladat és játék. S ha megtaláltad, ne engedd el semmilyen fellángolás, probléma, büszkeség vagy bolondság miatt!

talán csak álomkép.

honnan tudjuk hogy mikor vagyunk ébren és mikor álmodunk? szerintem sosem. bár néha szeretném a valóságot is úgy átélni mint ha csak egy álom lenne az egész. a rosszakból gyorsan felébredni a jókat pedig tovább folytatni.
de minden bizonytalan és kérdésekkel van teli. a jövőnk is. de ezt szeretném egy kicsit félre tenni, ami lehet hogy őrültség és nagy meggondolatlanságra utal,de egyszer mindenki belefáradhat az egészbe. nem akarok a múltamon rágódni és előre tervezgeti a jövőmet. csak élni szeretnék a pillanatnak, a mának. mert nagyon sokszor bele esünk, ahogy én is, ebbe az iszonyatosan nagy csapdába. nem tudjuk értékelni amink jelenleg van amikor örülnünk kéne hogy mennyi minden jót kapunk nap mint nap az élettől. lehet hogy fáradtságos munkával és erőfeszítéssel szereztük meg vagy csak az ölünkbe pottyant, de az igenis a miénk.
hozzon bármit is a sors, nem fél a szívem.

(:

néha szeretnék adni magamnak egy jó nagy pofont hogy ekkora buta liba vagyok. Néha rámtör a világfájdalom és konkrétan nem tudom megmondani,hogy mi bajom van...lehet hogy kezdek teljesen megőrülni vagy csak a fáradtság így jön ki rajtam. Remélem a holnapi napom sokkal jobb lesz. Bízok benne.

előszülinap.

hát igen,ünnepeltünk rendesen. egy kicsit most megint karacsosnak érezhettem magam. régi szép idők, amikor még este gondtalanul kimehettünk és kedvünkre tehettünk ezt-azt. most pedig azért rendesen meg kell küzdeni ezért a szabad esti 2 óráért. de nekem már szerencsére nincs sok hátra. bár igaz mostanában azt hangoztatom hogy megutáltam Vácot, de lehet hogy mégsem. Vagyis valamilyen szinten igenis fog hiányozni.
Azok az esték, emberek, helyek. és véget ér egyszer minden...de nem szeretnék most szomorkodni és olyan dolgokon agyalni aminek nincs sok értelme, de ha még is akkor sem kell azokon annyit foglalkoznom. csak élni szeretnék, szeretni és szeretve lenni.
nyugodalmas szép éjszakát mindenkinek.:)