és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem...
és tényleg csak attól és már lassan örömben is hogy végéhez közeledünk ennek a hétnek. a keddi "megrázkodtatás" után szeretném ha minél messzebb lennék attól a naptól és nagy mértékben szeretném elfelejteni is. és jöhet az egy hetes pihenő ami persze ismételten nem a pihenésről fog szólni, bár remélem hogy arra is tudok majd időt szakítani.

Soha ne mond ,hogy ennyi volt
Soha ne mond,hogy vége van
Soha ne mond,hogy felesleges
Soha ne mond,hogy hasztalan
Soha ne mond,hogy már késő
Soha ne mond,hogy neked mindegy
Soha ne mond,hogy soha
Hidd el ez csak igy megy
Mert
Hullhat eső vagy fújhat a szél
Az aki hisz nemfél ,mindent túlél
Új nap ébred és új szelek fújnak
A gondok elmúlnak és a sebek begyógyulnak
Hidd el történhet bármi nem kell meghátrálni
Csak állni a sarat ,bár ez piszkosul tud fájni
Kivárni és a pillanattal válni eggyé
Így a 'soha többé' helyét átveszi a
Mindörökké.

Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen.
Goethe

Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is...és ha jövendőt tudok mondani...és ha egész hitem van is, ugyanannyira,hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről,szeretet pedig nincsen én bennem,semmi vagyok.

Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott.

Here I am..

erdélyi ízek. áfonyapálinka.orda.juhsajt. nagyon imádom. már csak ezért is jöhetnének Erdélyből többet és persze azt sem bánnám ha többet mehetnék. de hát ne legyünk telhetetlenek.
ja túl vagyok egy kutyatámadáson. a mai adrenalin szintem megvolt. szépen nyugodtan biciklizgettem Fruzsival pincéhez és már amikor majdnem odaértünk egy iszonyat nagy kutya megtámadott minket. azt hittem,hogy leszed a bicikliről, de szó szerint az életünkért tekertünk. azt sem értem,hogyan került oda olyan gyorsan de nagyon megijedtem. jó kis esti esti élményünk volt.

álom?!

Álmodni azt jelenti, hogy mindig elégedetlenek vagyunk, de nem szeszélyből vagy közönséges méltatlankodás miatt. Ez annak az embernek az elégedetlensége, aki egy jobb világot keres, és nem elégszik meg azzal, amit már elért. Ez annak az embernek az egészséges becsvágya, aki a jövőben a fejlődés lehetőségét látja, és szeretne benne aktívan közreműködni. Ez a többre és jobbra törekvés, önmagunkért és másokért, a máért és a holnapért. Az emberek néha összetévesztik az álmodni tudást az álmodozással, amikor az elme és az érzelmek összevissza csaponganak, és inkább kerülik a valóságot, mint hogy változtassanak rajta.

Ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, ugyanaz a fáradtság gyötör, ugyanazok a félelmeink, az önzésünk és a nagylelkűségünk. Nem vagyok idegen, mert amikor szükséget szenvedtem, kaptam. Amikor kopogtattam, kinyílt az ajtó. Amikor kerestem, találtam.

J.A

egyszerűen két napja nem csinálok mást csak József Attila verseket olvasok. Mostmár teljesen biztos vagyok benne,hogy ő kedvencem. Csak majd be kellene szereznem tőle egy újabb kiadású összes versét tartalmazó kötetet.:) az egyik kedvencemet közzé is teszem.:)

Óh szív,nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenõ,
lehellete a lobbant keszkenõ.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetszõ, mint minden látomás.

Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.

volt egyszer egy szüretibál.

hát igen, idén is sor került a szüretire, ami számomra az év egyik legnagyobb eseménye. nagyon szeretem. a temérdek mennyiségű bor mellett a legjobb dolog hogy összehozza egy kicsit az embereket és emellett jól érezzük magunkat.
igaz, hogy Hanna nem vett részt (nagyon örültem volna neki), bár este a bálba eljött de nem maradt túl sokáig. Délután a felvonuláson szerintem most nem voltak olyan sokan mint tavaly viszont a zene jobban tetszett.;) már a felvonulás elején elkezdtünk borozgatni, mert iszonyat meleg volt és hát ilyenkor nem lehet vizet inni. ez valahogy hozzá tartozik az egész eseményhez.:) a délután második felére már egész jó kedvünk lett és amikor megállt a menet táncra is perdültünk.:)) bár a legjobb a legvégén volt amikor már szinte csak mi táncoltunk, de akkor már sok volt nekem a forgatásokból mert nagyon forgott velem is a világ.:D aztán haza mentünk pihizni estéig. és 9kor szinte ott folytattuk az egészet ahol elkezdtük.:)
nem tudom hogy ezzel hogy állnak mások, de valóban ez a egyik kedvenc hétvégén az évben. szeretem hogy szép ruhában lehetek és igenis kell az ilyen jó kis mulatós zene.:)