Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2011. május 5., csütörtök
ezis azis.
írnom kellene. de miről? minek? kinek? annyi minden tennivalóm van még, de helyette csak ülök és nézek ki a nagyvilágba. vagy nem. csupán merengek. a semmin. mert nincs semmi. vagyis van, de mégsincs. valahogy zavaros az egész. és szeretnék elfutni, eltűnni. oda menni ahol senki sem lát, a fejem üres és nem kell semmit de semmit csinálnom. csupán élni és azt hinni hogy minden rendben van, minden rendbe jön. vagy csak ülni kint egy csésze forró kávéval és élvezni minden egyes csepjét. nem rohanni, nem sietni sehova. álom, bár néha vágyom rá.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése