Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2011. július 27., szerda
szeretek nyitott ablaknál aludni és hallgatni az éjszakát. Ahogy a tücskök ciripelnek nekem és egyben mégis csend van. Talán ők azok akik őrködnek az ablakom alatt,hogy nyugott legyen az éjszakám. De a reggeli madárcsicsergésnél nincs jobb. Nem keltenek fel, de mégis hallkan azt üzenik,hogy már hétágra süt a nap és olyankor már rég talpon kéne lennem. Érdekes és egyben mégis annyira természetes dolog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése