Elképzeltem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni. Szeretni a férfit, aki szeret.

József Attila: Ősz

"Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog."

sose...

11 perc

Minél távolabb vagyunk az élménytől,annál közelebb érezzük a szívünkhöz,hiába próbáljuk meg elfojtani és elfelejteni. Amikor száműzetésben vagyunk, minden apró emléket féltve őrizgetünk,ami a gyökereinket juttatja eszünkbe. Amikor távol vagyunk a szeretett lénytől, minden járókelő Őrá emlékeztet.

csodálatosnap.

feleklés előtt, vhogy éreztem,hogy ma nem kell felkelnem. erőm és kedvem se volt hozzá. és sok értelmét sem láttam...és úgy tűnik ez beigazolódott. szokásosan felmentem gyógytornára és a szokottnál még hamarabb is végeztem, mert a gyógytornásznak elkellett valahova menni. aztán vissza suliba,mise(ahol már fájt a fejem, de gondoltam csak az álmosság vagy a fáradtság miatt van). viszont jött a matekóra. óra elején kiakartam vinni az ellenőrzőmet a tanári asztalhiz, végülis sikerült, de a "visszavezető" út már nem jött össze. foggalmam sincs hogy mi történt. csak arra emlékszem, hogy elkezdtek tompulni körülöttem a hangok és olyan volt mintha aludtam volna. aztán csak arra emlékszem,hogy a folyosón vagyok Tomikával és Bálinttal és zsibbad a lábam. aztán levittek az orvosiba,ahol feküdtem kb. 2 órát. kaptam szőlőcukrot,megmérték a vérnyomásom és pihentem...aztán elmentünk a suliorvoshoz aki csinált ekg-t de szerencsére nincs semmi baj a szívemmel.(túl nagy..:D:P)jövőhéten hétfőn viszont kell mennem orvoshoz fel a kórházba. szóval ez volt a mai kis kalandom..aztán visszajöttem koleszba és aludtam, mert volt aki nem volt rám kiváncsi, még ha nekem szükségem is lett volna Rá. na lényegtelen. nem duzzogok. nincs értelme. tényleg túl sokat várok az emberektől...

beszámoló.

naszóval.hétvégén szüreti volt.:) hugival egyforma székely ruhában feszíthettünk.:) és szerencsére jó idő volt így nem is fáztunk. a felvonulás nekem nem tetszett annyira, bár ahhoz képest jól éreztem magam. Attilával borozgattunk, meg apa is adott nagyon finom borocskát.:) a végére már egész jól éreztem magam, és Fruzsit is sikerült rávennem,hogy táncoljon.
este is elmentünk a bálba...persze a borozgatás akkor sem maradhatott el. iszonyat sokat táncoltam és elég sok emberrel..:D hugi is nagyon jól nyomta ahhoz képest,hogy ő nem akart táncolni..:D
szóval letáncoltuk a lábunkat...kár hogy Hanna nem jött.:( és nem is találkoztam vele a múlthéten.:(
de remélem bepótoljuk.:)

hmm...

régírtam már. pedig annyi minden lenne..most ennek egy tördékét próbálom megosztani.
pont egy hete lelkigyakorlaton voltunk az osztállyal Drégelypalánkon. a szállás látványa először lehangolt mindenkit, de az együtt töltött órák/napok ezt szinte teljesen elfelejtették velünk. a csoportom sajnos az elején nem volt túl aktív és nem vették komolyan a feladatokat. ez engem egy picit dühített, mert én tényleg azért mentem oda, hogy lelkilek feltöltődjek. de szerencsére ez az állípot javult és nagyon jól éreztem magam a csoportomban. voltak kisebb nehézségek, de ezeket együtt megoldottuk.:)
pénteken a Drégelyvárhoz mentünk fel.egész délutános kirándulás volt. a végén kicsit kifáradtunk, de megérte. majd este a templomba szentségimádáson vettünk részt. én először kicsit kételkedtem, hogy abban a nagy templomba ilyen kevesen leszünk és úgy nem lesz hiteles és családias a légkör. szerencsére kellemesen csalódtam. ezen a lelkigyakorlaton is imátkoztam Imre atyával, aki az egyik legjobb ember akit valaha is ismertem.és annyira más volt, amikor vele együtt imátkoztam, mintha csak egyedül.lehet sokak számára értetlenül hangzik, de igen akkor teljes mértékben éreztem,hogy Isten ott van, segít és nem kell félnem, mert ő mindig szeretni fog.(és ez nem sablonszöveg) húztam én is egy idézetet amin ez volt:
"De én az Úrra emelem tekintetem,azIstenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem."(Mik.7,7)
nem maradt ki ezen a lelkigyakorlaton se a sírás. mindenki ilyenkor jön rá, hogy mi a gond az életében vagy éppen milyen bántalmak érték. de valamilyen szinten jó is ilyenkor sírni..van aki bánattól, van aki örömtől..és van aki nem tudja megmondani, hogy mi okból kezdenek el potyogni a könnyei.
azt hiszem,hogy a 3 nap során az osztály még közelebb került egymáshoz.(bár megmaradni ez a mindennapokra is.) és midnenki több lett valamivel. számomra hasznos volt és szükségem volt rá.
bár mint fizikálisan mint mentálisan kimerültünk..de azt hiszem nem sajnáltunk.
ja és persze az éneklést már megint nekem kellett vezetni.:D hát néha érdekesen alakult,de azért elég jól megoldottam(tuk) ezt a feladatot is. köszönöm Zsuzsinak és Nórinak, hogy elkezdték énekelni a Székely himnuszt.:)