Az igazi boldogság olyan állapotot feltételez, amikor készek vagyunk a másik felé fordulni, át tudjuk adni magunkat egy tartós kapcsolatnak, el tudjuk magunkat kötelezni a barátság és a szerelem mellett, hajlandók és képesek vagyunk jót tenni...

:))

butaság.

igen butaság,akárcsak Ő is mondaná. butaság olyan dolgot tenni amiről tudod,hogy nem jó és következményei lehetnek. persze abban a pillanatban nem is gondolsz arra hogy az adott cselekedet hogyan hat majd ki a jövőre. csak cselekszel, hülyeséget,bolondságot ami csak nem is egy jó dolog,nem életbevágóan fontos,még csak boldoggá sem tesz.sőt káros,drága,büdös és undorító dolog. utálok hazudni, nem is akarok. senkinek sem! és becsapni sem áll szándékomban senkit legfőképpen saját magamat nem. mert annak aztán tényleg nincs semmi értelme. és hogy mi is volt a gond fő forrása. egy félig elszívott cigaretta.és még csak jól sem esett.de soha többé nem csinálok ilyet.ennyit nem ér az egész.és még csak megvédeni sem tudtam magam (talán nem is akartam) mert tudtam,hogy most nekem egy icipicit sincsen igazam. de a bűntudat érzése szörnyű ahogyan az is hogy amikor kellene valamit mondanod egyetlen hang sem jön ki a torkodon. de igyekszem,igenis igyekszem teljes erőmmel ezen változtatni még ha néha "buta" is vagyok.

Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben.

mert lekell írni..

ami fáj vagy ami nyomasztja az ember szívét. ez a hét egyszerűen sok volt, de nagyon! azzal kezdődött,hogy kedd biológia érettségi. hát mindenre számítottam, de tényleg viszont ilyenre nem. ezzel szerintem nem csak én voltam így, de hát ez van. majd csak lesz valahogyan. reméljük a legjobbakat.bár a napom második része sokkal pozitívabb volt mert Tomival tölthettem. szerdán Fruzsi megint beteg lett úgyhogy hazajött. szerda-csütörtök kismillió dolgom volt amit persze egyedül szépen szó nélkül megcsináltam. engem nem kell dicsérni se tudom a dolgom és teszem is, de azért ne találjanak már állandóan az ember munkájában hibát, vagy olyanért hibáztatni amihez semmi közöm sincsen. péntek-szombat igen ennél csak még "csodásabbak" voltak. kezdtem beteg lenni már pénteken és így járkáltam egész nap apával Vácon mert ugye koleszból kiköltöztem most már véglegesen és még egyéb helyekre is el kellett mennünk. persze otthon pakolhattam ki és el azt a sok kacatot amit egész év során hordtam be. de ne segítsen senki, minek is kellene... néha úgy érzem, hogy csak én vagyok akkora hülye hogy törődök az emberekkel és amikor csak tudok segítek nekik. és mit kapok vissza? semmit. elgondolkoztató. néha úgy érzem,hogy vagyok a nagy világmindenségben akin átlehet gázolni, de szükség idején igénybe is lehet venni. péntek éjszakám borzalmas volt. szinte óránként felébredtem mert nem kaptam levegőt. szombat reggel még megérkezett az "áldás" is. igazán már azt sem tudtam,hogy van olyan pont a testemen ahol nem érzek fájdalmat. de délután kint voltam segíteni. este fele Hannával,Gerivel,Ádámmal találkoztam. jól éreztem magam csak a fejem újra elkezdett fájni. na de vasárnap. új nap, új remények. minden szép és jó lesz. most legalább tudtam aludni. és igenis megfogok gyógyulni és mindenek ellenére nagyon jól fogom magam érezni! vagyis próbálom legalább elhinni... lehet,hogy csak a betegségek sora teszi ezeket a rossz érzéseket. az is lehet hogy egy hisztis p*csa vagyok. nem tudom.

"Isten téged is magasra akar állítani. Lehet, hogy jelenleg kemény időket élsz meg. Küszködsz. De ne hagyd, hogy a nélkülözés szelleme megtelepedjen benned. Ahol most vagy, nem az a hely ahol később leszel. Isten többet tartogat számodra. Ha alárendeled magad Neki, követed a Szavát, és hűséges vagy abban, amid van, akkor az állandó gondoskodás helye vár rád. Imádkozz, higgy, remélj, mert a „megfelelő idő” már úton van." (Joel Osteen)