2012. május 20., vasárnap

mert lekell írni..

ami fáj vagy ami nyomasztja az ember szívét. ez a hét egyszerűen sok volt, de nagyon! azzal kezdődött,hogy kedd biológia érettségi. hát mindenre számítottam, de tényleg viszont ilyenre nem. ezzel szerintem nem csak én voltam így, de hát ez van. majd csak lesz valahogyan. reméljük a legjobbakat.bár a napom második része sokkal pozitívabb volt mert Tomival tölthettem. szerdán Fruzsi megint beteg lett úgyhogy hazajött. szerda-csütörtök kismillió dolgom volt amit persze egyedül szépen szó nélkül megcsináltam. engem nem kell dicsérni se tudom a dolgom és teszem is, de azért ne találjanak már állandóan az ember munkájában hibát, vagy olyanért hibáztatni amihez semmi közöm sincsen. péntek-szombat igen ennél csak még "csodásabbak" voltak. kezdtem beteg lenni már pénteken és így járkáltam egész nap apával Vácon mert ugye koleszból kiköltöztem most már véglegesen és még egyéb helyekre is el kellett mennünk. persze otthon pakolhattam ki és el azt a sok kacatot amit egész év során hordtam be. de ne segítsen senki, minek is kellene... néha úgy érzem, hogy csak én vagyok akkora hülye hogy törődök az emberekkel és amikor csak tudok segítek nekik. és mit kapok vissza? semmit. elgondolkoztató. néha úgy érzem,hogy vagyok a nagy világmindenségben akin átlehet gázolni, de szükség idején igénybe is lehet venni. péntek éjszakám borzalmas volt. szinte óránként felébredtem mert nem kaptam levegőt. szombat reggel még megérkezett az "áldás" is. igazán már azt sem tudtam,hogy van olyan pont a testemen ahol nem érzek fájdalmat. de délután kint voltam segíteni. este fele Hannával,Gerivel,Ádámmal találkoztam. jól éreztem magam csak a fejem újra elkezdett fájni. na de vasárnap. új nap, új remények. minden szép és jó lesz. most legalább tudtam aludni. és igenis megfogok gyógyulni és mindenek ellenére nagyon jól fogom magam érezni! vagyis próbálom legalább elhinni... lehet,hogy csak a betegségek sora teszi ezeket a rossz érzéseket. az is lehet hogy egy hisztis p*csa vagyok. nem tudom.

2012. május 14., hétfő

"Isten téged is magasra akar állítani. Lehet, hogy jelenleg kemény időket élsz meg. Küszködsz. De ne hagyd, hogy a nélkülözés szelleme megtelepedjen benned. Ahol most vagy, nem az a hely ahol később leszel. Isten többet tartogat számodra. Ha alárendeled magad Neki, követed a Szavát, és hűséges vagy abban, amid van, akkor az állandó gondoskodás helye vár rád. Imádkozz, higgy, remélj, mert a „megfelelő idő” már úton van." (Joel Osteen)

2012. április 24., kedd

különös. azt hisszük ha valamire nem gondolunk egy darabig akkor lehet hogy nincs is és nem következik be az életünkben. naivság. roppant nagy naivság ami ugye nálam nem éppen meglepő. de ugye van ez a szív. aminek nem tudok és nem is akarok parancsolni. mert nem elég nagy az ész tenyere a szív száját hogy befogja vele.

2012. április 19., csütörtök

lehet,hogy túlságosan önző vagyok vagy ez most egy olyan kérdés lesz. de csak egyszer-egyszer mért nem lehet az amit én szeretnék? és valaki járhatna néha az én kedvemben is. jól esne, igazán.

2012. április 18., szerda

hugis nap

ma Fruzsinával Pesten voltunk vásárolni. hát megint nagy volt a rohangálás, de szerintem hasznos volt. vagyis számomra biztosan.:D bár 2x majdnem megbüntettek minket a metrón, de sebaj. kellenek az ilyen izgalmak is. ja és kis cuki volt, mert vett nekem egy táskát így már előre a szülinapomra.:) ja és úgy volt hogy megyünk Geri edzését is megnézni, de arra már nem volt időnk. de megígértem neki,hogy majd legközelebb meglesem őt. mindenesetre így a nap végére elmondhatom,hogy igazán elfáradtam.nyugodalmas jó éjszakát.

2012. április 16., hétfő

Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod, hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt, sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni hogy semmi sem tart örökké és hogy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz, hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt, hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. Akkor is, ha már eltűnnek a közös álmok, tudod hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. Mégis fáj arra gondolni, hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már örökre az övé. Úgyhogy használj ki minden időt, amíg vele lehetsz.

2012. április 15., vasárnap

első.

Orsipizza. életem első pizzája. egész finom lett.:)