Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2012. április 24., kedd
különös. azt hisszük ha valamire nem gondolunk egy darabig akkor lehet hogy nincs is és nem következik be az életünkben. naivság. roppant nagy naivság ami ugye nálam nem éppen meglepő.
de ugye van ez a szív. aminek nem tudok és nem is akarok parancsolni. mert nem elég nagy az ész tenyere a szív száját hogy befogja vele.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése