különös. azt hisszük ha valamire nem gondolunk egy darabig akkor lehet hogy nincs is és nem következik be az életünkben. naivság. roppant nagy naivság ami ugye nálam nem éppen meglepő. de ugye van ez a szív. aminek nem tudok és nem is akarok parancsolni. mert nem elég nagy az ész tenyere a szív száját hogy befogja vele.

lehet,hogy túlságosan önző vagyok vagy ez most egy olyan kérdés lesz. de csak egyszer-egyszer mért nem lehet az amit én szeretnék? és valaki járhatna néha az én kedvemben is. jól esne, igazán.

hugis nap

ma Fruzsinával Pesten voltunk vásárolni. hát megint nagy volt a rohangálás, de szerintem hasznos volt. vagyis számomra biztosan.:D bár 2x majdnem megbüntettek minket a metrón, de sebaj. kellenek az ilyen izgalmak is. ja és kis cuki volt, mert vett nekem egy táskát így már előre a szülinapomra.:) ja és úgy volt hogy megyünk Geri edzését is megnézni, de arra már nem volt időnk. de megígértem neki,hogy majd legközelebb meglesem őt. mindenesetre így a nap végére elmondhatom,hogy igazán elfáradtam.nyugodalmas jó éjszakát.

Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod, hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt, sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni hogy semmi sem tart örökké és hogy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz, hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt, hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. Akkor is, ha már eltűnnek a közös álmok, tudod hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. Mégis fáj arra gondolni, hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már örökre az övé. Úgyhogy használj ki minden időt, amíg vele lehetsz.

első.

Orsipizza. életem első pizzája. egész finom lett.:)

kávé.

Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

A szívről

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég,hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elé,hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hoy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább áltál. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.