hát igen,ünnepeltünk rendesen. egy kicsit most megint karacsosnak érezhettem magam. régi szép idők, amikor még este gondtalanul kimehettünk és kedvünkre tehettünk ezt-azt. most pedig azért rendesen meg kell küzdeni ezért a szabad esti 2 óráért. de nekem már szerencsére nincs sok hátra. bár igaz mostanában azt hangoztatom hogy megutáltam Vácot, de lehet hogy mégsem. Vagyis valamilyen szinten igenis fog hiányozni.
Azok az esték, emberek, helyek. és véget ér egyszer minden...de nem szeretnék most szomorkodni és olyan dolgokon agyalni aminek nincs sok értelme, de ha még is akkor sem kell azokon annyit foglalkoznom. csak élni szeretnék, szeretni és szeretve lenni.
nyugodalmas szép éjszakát mindenkinek.:)
Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2012. február 7., kedd
2012. január 28., szombat
mosoly
Milyen kivételes dolog a mosoly, hiszen: nem kerül semmibe, de szívmelengető. csak egy pillanatig él, ám az emléke megmarad. örömet szerez,és táplálja a jóindulatot. kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. biztatás a csüggedőknek, erőt önt belé. nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele.
2012. január 26., csütörtök
minden most kezdődik el..
..ahogy dobban a szíved.
Amikor szinte minden teljesen rendben van körülöttem (kissebb nagyobb dolgokat leszámítva) mindig talál az agyam valamit amikre órákat tud gondolni,kombinálni és elhesegetni esélyem sincs.
Időm most talán annyi mint a tenger és mégis elpazarolom,ilyen haszontalan (ha annak nevezhető) butaságokra. és persze az idő ilyenkor eszevettül pörög.
az álmaimról már inkább szót sem ejtek, mert borzalmas összevisszaság amiben éjszaka élek. a helyek összefüggéstelenül váltogatják egymást ahogy az ismeretlenebbnél ismeretlenebb emberek. van amikor csak részletek ugranak be vagy csak a nap végén jövök rá hogy hoppá az elmúlt éjjel én merre is jártam. lehet néha jobb lenne inkább nem is emlékezni semmire. és minek álmodunk? mi értelme van? éppen elég, sőt néha még sok is a valóság. erre éjjel teremtek magamnak egy másik világot ahol már egyáltalán nem tudok irányítani semmit. csak sodor magával a történet.
egy kis nyugalmat kérek legalább éjszakára.
Amikor szinte minden teljesen rendben van körülöttem (kissebb nagyobb dolgokat leszámítva) mindig talál az agyam valamit amikre órákat tud gondolni,kombinálni és elhesegetni esélyem sincs.
Időm most talán annyi mint a tenger és mégis elpazarolom,ilyen haszontalan (ha annak nevezhető) butaságokra. és persze az idő ilyenkor eszevettül pörög.
az álmaimról már inkább szót sem ejtek, mert borzalmas összevisszaság amiben éjszaka élek. a helyek összefüggéstelenül váltogatják egymást ahogy az ismeretlenebbnél ismeretlenebb emberek. van amikor csak részletek ugranak be vagy csak a nap végén jövök rá hogy hoppá az elmúlt éjjel én merre is jártam. lehet néha jobb lenne inkább nem is emlékezni semmire. és minek álmodunk? mi értelme van? éppen elég, sőt néha még sok is a valóság. erre éjjel teremtek magamnak egy másik világot ahol már egyáltalán nem tudok irányítani semmit. csak sodor magával a történet.
egy kis nyugalmat kérek legalább éjszakára.
2012. január 24., kedd
2012. január 23., hétfő
Az idő nagyobb kincs az aranynál, a gyémántnál, az olajnál és minden vagyonnál. Az időből sosem jut elég, az idő vihart kavar a szívünkben, az időt csak okosan szabad eltölteni. Nem lehet becsomagolni, szalaggal átkötni és a karácsonyfa alá tenni. Időt nem lehet ajándékozni. De ami van, meg lehet egymással osztani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)