..ahogy dobban a szíved.
Amikor szinte minden teljesen rendben van körülöttem (kissebb nagyobb dolgokat leszámítva) mindig talál az agyam valamit amikre órákat tud gondolni,kombinálni és elhesegetni esélyem sincs.
Időm most talán annyi mint a tenger és mégis elpazarolom,ilyen haszontalan (ha annak nevezhető) butaságokra. és persze az idő ilyenkor eszevettül pörög.
az álmaimról már inkább szót sem ejtek, mert borzalmas összevisszaság amiben éjszaka élek. a helyek összefüggéstelenül váltogatják egymást ahogy az ismeretlenebbnél ismeretlenebb emberek. van amikor csak részletek ugranak be vagy csak a nap végén jövök rá hogy hoppá az elmúlt éjjel én merre is jártam. lehet néha jobb lenne inkább nem is emlékezni semmire. és minek álmodunk? mi értelme van? éppen elég, sőt néha még sok is a valóság. erre éjjel teremtek magamnak egy másik világot ahol már egyáltalán nem tudok irányítani semmit. csak sodor magával a történet.
egy kis nyugalmat kérek legalább éjszakára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése