összegzés.

igen, összegezni kéne az egész mostani állapotot, de ehhez most ez a 10 perc kevés lenne. volt itt szalagavató ezerrel, talán egy új fejezet kezdődik az életemben és bent maradós koleszos hétvége. meg persze ma van advent első vasárnapja. nyakunkon a karácsony. szóval ez az összegzés most nem fog menni, mert az idő is kevés, minden bajom van, nyűgös vagyok. tombolni akarok és végre kiszabadulni a koleszból. majd ha kicsivel több időm jut a blogolásra, tényleg részletesen beszámolok parányi életem kis apró részleteiről is.(:

mert láttam a szemében a fiatalos ragyogást és hogy milyen is valójában, csupán törődésre lenne szüksége és hogy tudja valakinek számít.de azt is tudtam, hogy az elméje néha játszik vele és nem egy átlagos 19 éves lánnyal találjuk magunk szembe.úgy láttam belül már szinte toporzékol mert még nem jött az édesanyja akit nagyon várt. most nagyon kedves volt és még érdeklődött is rólam. de amikor én akartam megtudni róla néhány dolgot, arca vonásai megváltoztak és éreztem hogy hátrálni fog. de igyekeztem lazábbra venni a dolgot és viccelődni a komoly dolgokon, aminek szerintem ő is nagyon örült.
nem is ismerem, most találkoztam vele másodjára, de valamiért úgy érzem hogy még kapcsolatba kell vele lépnem. lehet hogy vannak barátai csak nem merik felkeresni bár ez elég nagy gyávaságra és hamis barátságra utalna. nem tudom hogy mi lehet az egész hátterében, de úgy érzem hogy segítenem kell neki. lehet jót tenne neki ha egy vele egykorú lánnyal tudna beszélgetni, mert ott ahol most van nem sok vele egykorúval találkozhat az ember. szóval segítenem kell neki, valamit ott legbelül elindított bennem.
és a mai nap során rájöttem,hogy én igazából mennyi törődést is kapok nap mint nap. és meg sem becsülöm, nem fogom fel hogy más a töredék részével boldog ember lenne.

Te (...) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövő tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál.

én szeretném hogy legyen a szívben zivatar...

Mert van amit egyszerűen csak érzel ahogy azt is mikor a szél simogatja arcod, amit soha nem látsz. És senki más nem érezheti rajtad kívűl azt hogy rád milyen hatással van az a bizonyos szél, amely néha csak lágyan megcirógatja az arcod máskor pedig hurrikánként akar magával sodorni. De neked szükséged van rá és arra is hogy érezd a jelenlétét, még akkor is ha tudod hogy látni talán sosem fogod. Amikor szeretnéd hogy igenis forgasson fel mindent akkor sosem jön, de ha nem hívod ott terem és te állsz tehetetlenül, mert ahhoz viszont nincs erőd hogy bármit is tegyél ellene..