Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2011. november 4., péntek
Mert van amit egyszerűen csak érzel ahogy azt is mikor a szél simogatja arcod, amit soha nem látsz. És senki más nem érezheti rajtad kívűl azt hogy rád milyen hatással van az a bizonyos szél, amely néha csak lágyan megcirógatja az arcod máskor pedig hurrikánként akar magával sodorni. De neked szükséged van rá és arra is hogy érezd a jelenlétét, még akkor is ha tudod hogy látni talán sosem fogod. Amikor szeretnéd hogy igenis forgasson fel mindent akkor sosem jön, de ha nem hívod ott terem és te állsz tehetetlenül, mert ahhoz viszont nincs erőd hogy bármit is tegyél ellene..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése