Éppen olyan ember, mint a többi, némán szenved a magánytól, próbálja igazolni a tetteit, erősnek tetteti magát, amikor gyenge, és gyengének tetteti magát, amikor erős, lemond bármilyen szenvedélyről egy veszélyes munkáért, de ennek nemsokára vége, a jövője tele van tervekkel, a múltja pedig sok-sok csalódással.

nekem akkor is a Kökény.:)

viszonylag rég írtam. mondjuk semmi érdekes nemtörtént velem manapság. kivéve,hogy már lassan egy hete fáj a szemem, de mostmár durvábban.:S A héten kétszer voltam szemészeten és kaptam cseppeket meg krémet...csak már használna.:/ kötőhártya gyulladásom van, ami most igazán hiányzott az életemből. de remélem minél hamarabb jobban leszek. meg hát nem szeretném,ha bárki is elkapná, mert állítólag fertőző..:S szóval így állok. egyébként meg nagyjából minden rendben van. bár mindig történnek velem érdekes dolgok, de hát így nem lesznek annyira szürkék a hétköznapok.:)
ma szerencsére nem volt suli, így pihizhetünk egy kicsit többet ezen a hétvégén és törhetem a fejem még néhány ajándékon. nem tudom de ez a karácsonyi előkészület és lehet maga a karácsony is teljesen már mint az eddigiek. egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom, pedig mostmár ideje lenne ráhangolódnom a dolgokra..:) hát csak lesz vhogy, és remélem szentestére már apa is itthon lesz.:)
a mézeskalácsházzal pedig ha minden igaz jövőhéten megbírkózom.:D

hajajj...fáj a szemem,vagyis ég és viszket. mert persze itthon maradt a krémem és ami a kezemen is van kiütés megjelent a szememnél. de mostmár remélem a krémmel elfog múlni.
a mostani hetemről,meg nem is tudom mit írjak..:/ fárasztó,bonyodalmas....
hétfőn forraltboroztam egy jót és egész jó hangulatom volt/lett..:) aztán szerdán suli után összefutottam Tomival,ami így mostmár teljesen a végét jelentette és jelenti. Bár amikor először megláttam akaratlanul is mosolyogtam,aztán rádöbbentem hogy mi is a valóság...igazából nem is az volt a legrosszabb amit mondott és hogy nem tudott a szemembe nénzi még most se..:S hanem hogy úgy kellett melette sétálnom,hogy ő már nekem senkim és nemfoghatom meg a kezét sohatöbbet..:/ de hát az élet ilyen, engem se szerethet mindenki. felfogtam..de mindent még mostsem értek,de talán soha nem is fogok..és ez lehet hogy így van jól. persze van amikor elfog egy olyan érzés hogy csak tengek lengek a nagyvilágban és nincs semminek értelme, aztán a koleszba a lányoknak mindig sikerül felvidítaniuk,és egy kis színt visznek a napomba.:) és átrendeztük a szobát, meg dekoráljuk...egyre jobban tetszik.:)) ja és persze szerda este még anyáékkal is jól összevesztem..:/de szerencsére már megbékéltek..:) csütörtökön cultura nostra(töri) verseny volt..hát én semmit nem készültem rá, de egész jól összehoztuj a fiúkkal..de én nem akarok továbbjutni,mert oda már iszonyat sokat kell tudni és nemkéne megint úgy odamenni mint tavaly.:D vicces volt.
szóval körülbelül ennyi történt...élek és lassan már virulok is.:)

Attól hogy már nem szeret,a világ, világ marad..az égbolt, égbolt marad, a nevetés, nevetés marad.. csak ezek nekem már semmit nem jelentenek. mert én, már nem én vagyok..