Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2010. november 17., szerda
Bár sírni tudnék, de most valahogy az sem megy.Pedig mennyivel könnyebb miután az ember néha egy kicsit kitombolja magát. De nem. Semminek és nagyon üresnek érzem magam. És ezen most nem nagyon tud senki és semmi változtatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése