Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott. P.C.
2009. november 7., szombat
lelkigyak
Először nem is akartam annyira menni. De csütörtökön nagyon jó kedvem lett amikor odaértünk és találkoztunk a többiekkel. Jó volt hogy az osztály iskolán kívül 3 napot együtt tölthetett. Sok új dolgot tudhattam meg emberekről és lehetőségem akadt, hogy jobban megismerhettem őket. A csoportom nagyon jó volt és örülök,hogy velük lehettem. Köszönöm mindenkinek a szeretetét és az őszinteségét. Én próbáltam minél jobban megnyílni és szeretetet adni. Remélem ez sikerült is. És Istennel való kapcsolatomon is sokatt tudtam javítani és olyan dolgokat éltem át amiket eddig még nem. Nagyon hálás vagyok ezért és azért hogy ennyi szeretetet kaptam az osztályomtól, köszönöm hogy vagytok nekem.♥♥♥
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése