2011. október 12., szerda

Az embernek mérhetetlenül nehéz a jelenre összpontosítania: mindig azon töpreng, hogy mit csinált, miképpen csinálhatta volna jobban, mik a tettének a következményei, és miért nem úgy cselekedett, ahogy cselekednie kellett volna. Vagy éppen a jövővel van elfoglalva, hogy mit fog csinálni holnap, milyen óvintézkedéseket kell tennie, milyen veszély leselkedik rá a sarkon, hogyan kerülje el a kényelmetlenségeket, és hogyan érje el, amiről mindig álmodott.

2011. október 9., vasárnap

Here I am..

2011. október 8., szombat

erdélyi ízek. áfonyapálinka.orda.juhsajt. nagyon imádom. már csak ezért is jöhetnének Erdélyből többet és persze azt sem bánnám ha többet mehetnék. de hát ne legyünk telhetetlenek.
ja túl vagyok egy kutyatámadáson. a mai adrenalin szintem megvolt. szépen nyugodtan biciklizgettem Fruzsival pincéhez és már amikor majdnem odaértünk egy iszonyat nagy kutya megtámadott minket. azt hittem,hogy leszed a bicikliről, de szó szerint az életünkért tekertünk. azt sem értem,hogyan került oda olyan gyorsan de nagyon megijedtem. jó kis esti esti élményünk volt.

2011. október 7., péntek

álom?!

Álmodni azt jelenti, hogy mindig elégedetlenek vagyunk, de nem szeszélyből vagy közönséges méltatlankodás miatt. Ez annak az embernek az elégedetlensége, aki egy jobb világot keres, és nem elégszik meg azzal, amit már elért. Ez annak az embernek az egészséges becsvágya, aki a jövőben a fejlődés lehetőségét látja, és szeretne benne aktívan közreműködni. Ez a többre és jobbra törekvés, önmagunkért és másokért, a máért és a holnapért. Az emberek néha összetévesztik az álmodni tudást az álmodozással, amikor az elme és az érzelmek összevissza csaponganak, és inkább kerülik a valóságot, mint hogy változtassanak rajta.
Ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak, ugyanaz a fáradtság gyötör, ugyanazok a félelmeink, az önzésünk és a nagylelkűségünk. Nem vagyok idegen, mert amikor szükséget szenvedtem, kaptam. Amikor kopogtattam, kinyílt az ajtó. Amikor kerestem, találtam.

2011. október 6., csütörtök

J.A

egyszerűen két napja nem csinálok mást csak József Attila verseket olvasok. Mostmár teljesen biztos vagyok benne,hogy ő kedvencem. Csak majd be kellene szereznem tőle egy újabb kiadású összes versét tartalmazó kötetet.:) az egyik kedvencemet közzé is teszem.:)

Óh szív,nyugodj!


Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenõ,
lehellete a lobbant keszkenõ.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetszõ, mint minden látomás.

2011. október 5., szerda

Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.