volt egyszer egy szüretibál.

hát igen, idén is sor került a szüretire, ami számomra az év egyik legnagyobb eseménye. nagyon szeretem. a temérdek mennyiségű bor mellett a legjobb dolog hogy összehozza egy kicsit az embereket és emellett jól érezzük magunkat.
igaz, hogy Hanna nem vett részt (nagyon örültem volna neki), bár este a bálba eljött de nem maradt túl sokáig. Délután a felvonuláson szerintem most nem voltak olyan sokan mint tavaly viszont a zene jobban tetszett.;) már a felvonulás elején elkezdtünk borozgatni, mert iszonyat meleg volt és hát ilyenkor nem lehet vizet inni. ez valahogy hozzá tartozik az egész eseményhez.:) a délután második felére már egész jó kedvünk lett és amikor megállt a menet táncra is perdültünk.:)) bár a legjobb a legvégén volt amikor már szinte csak mi táncoltunk, de akkor már sok volt nekem a forgatásokból mert nagyon forgott velem is a világ.:D aztán haza mentünk pihizni estéig. és 9kor szinte ott folytattuk az egészet ahol elkezdtük.:)
nem tudom hogy ezzel hogy állnak mások, de valóban ez a egyik kedvenc hétvégén az évben. szeretem hogy szép ruhában lehetek és igenis kell az ilyen jó kis mulatós zene.:)

A hazugságok olyanok,mint egy erős erődítmény; belül biztonságban,és hatalommal bírónak érezheted magad. A hazugságokból épült kis erődítményeden keresztül próbálod irányítani az életedet és manipulálni másokat. De az erődítményhez falakra van szükséged, tehát építesz néhányat. Ezek a te hazugságaid igazolásai. Tudod, mint amikor azért teszel valamit, hogy ezzel megoltalmazz valakit, akit szeretsz, hogy ne kelljen fájdalmat éreznie. Bármi megteszi, csak hogy ne legyenek kellemetlen érzéseid a hazugságok miatt.
Elmondod. Szembenézel a félelemmel,amit kelt benned, hogy elő kell bújnod a sötétségből, és mindent elmondasz neki,bocsánatot kérsz tőle és megengeded, hogy megbocsátása meggyógyítson téged.Vállald az őszinteség kockázatát. És amikor megint elfuserálsz dolgokat, megint kérj tőle bocsánatot. Ez egy folyamat, édesem, és az élet eléggé valóságos akkor is, ha nem homályosítjuk el a dolgokat hazugságokkal.

szúúszááá...most már elég lesz a kizsákmányolásból.bárcsak többet tudnék nemet mondani. világgá megyek.:D

Mire fölriadok, semmi sem marad abból, amit álmodtam. Semmi. Se egy kép, se egy szó. Csak a fullasztó markolás a torkomban, a hideglelős köd a bőrömön, a tehetetlenség merevgörcse a nyakamban is, a két karomban is, a két lábamban is, mintha kábítószertől paralizálódott volna valami váztalan, mozgásképtelen rongycsomóvá az egész testem.

:))

valami ami valós.

tehát meg volt az utolsó osztálykirándulásunk is. a vártnál szerintem rosszabb volt. valahogy nem érzem azt az összetartást amit ilyenkor utolsó évben kellene. túl sok a klikkesedés és a szalagavatós after miatt is csak a veszekedés megy. az a baj hogy az emberek önzőek és csak a magukét hajtják..:/ de nagyon remélem hogy megoldódik és olyan helyet találunk ami mindenkinek megfelel.
visszatérve az osztálykirándulásra: a szállás nem volt a legjobb viszont nagyon jó sportpálya volt ami este kivilágítottak és tudtunk játszani. nekem az utolsó este tetszett a legjobban amikor tábortüzet csináltunk, beszélgettünk italoztunk és fél12-kor megéheztünk ezért pirítóst csináltunk a tűzön.:)) ja és a hazafele vezető hajóút is tetszett,bár mi leszálltunk Nagymaroson.
csak sajnos beteg lettem..:/ mondjuk annyira nem csodálkozom rajta mert a fél osztály beteg.ma egész délelőtt feküdtem és aludtam lázasan. és borzalmas dolgokat álmodtam össze..:O nem tudom, hogy mi lesz így hétfőn mert az mellett hogy iskolába kell mennem, rutinvizsgám lesz és délután ugye táncpróba. hát igyekszem meggyógyulni.

Az,hogy ki vagy,mindig magasabb rendű annál,aminek látszol-annál,ami csak úgy tűnik,hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt,aki-a te előítéleteid alapján-egy nagyon szép,vagy egy nagyon csúnya arc mögött bújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni,míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.