Mire fölriadok, semmi sem marad abból, amit álmodtam. Semmi. Se egy kép, se egy szó. Csak a fullasztó markolás a torkomban, a hideglelős köd a bőrömön, a tehetetlenség merevgörcse a nyakamban is, a két karomban is, a két lábamban is, mintha kábítószertől paralizálódott volna valami váztalan, mozgásképtelen rongycsomóvá az egész testem.

:))

valami ami valós.

tehát meg volt az utolsó osztálykirándulásunk is. a vártnál szerintem rosszabb volt. valahogy nem érzem azt az összetartást amit ilyenkor utolsó évben kellene. túl sok a klikkesedés és a szalagavatós after miatt is csak a veszekedés megy. az a baj hogy az emberek önzőek és csak a magukét hajtják..:/ de nagyon remélem hogy megoldódik és olyan helyet találunk ami mindenkinek megfelel.
visszatérve az osztálykirándulásra: a szállás nem volt a legjobb viszont nagyon jó sportpálya volt ami este kivilágítottak és tudtunk játszani. nekem az utolsó este tetszett a legjobban amikor tábortüzet csináltunk, beszélgettünk italoztunk és fél12-kor megéheztünk ezért pirítóst csináltunk a tűzön.:)) ja és a hazafele vezető hajóút is tetszett,bár mi leszálltunk Nagymaroson.
csak sajnos beteg lettem..:/ mondjuk annyira nem csodálkozom rajta mert a fél osztály beteg.ma egész délelőtt feküdtem és aludtam lázasan. és borzalmas dolgokat álmodtam össze..:O nem tudom, hogy mi lesz így hétfőn mert az mellett hogy iskolába kell mennem, rutinvizsgám lesz és délután ugye táncpróba. hát igyekszem meggyógyulni.

Az,hogy ki vagy,mindig magasabb rendű annál,aminek látszol-annál,ami csak úgy tűnik,hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt,aki-a te előítéleteid alapján-egy nagyon szép,vagy egy nagyon csúnya arc mögött bújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni,míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége.

Őszintének lenni néha igencsak zűrös vállalkozás.

Rájöttem,hogy kevés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve,hogy legyőzzük a félelmet.

ruha.:)

nem akartam a szalagavató előtt nyilvánosságra hozni,hogy milyen ruhám lesz. de úgy döntöttem ide felrakom.:)