fényezés.:)

hát tegnap este a kedves szomszédom szülinapja volt és meghívott a bulijába, ahova először nem volt kedvem menni mert nem igazán vagyok jóba az ő ismerőseivel. meg nagy részük idősebb tőlem, ami persze nem baj csak annyira nem az én társaságom. de mindezek ellenére nagyon jól éreztem magam.:)) kicsit beitaloztunk a csajokkal.:D fényt most ittam először, de nagyon finom volt.:) az elejétől kezdve pörögtem és nagyon sokat táncoltam.:D a nagynak nem nevezhető teraszon a korlát egyszer-kétszer majdnem kiszakadt..kicsit én is féltem utána már oda kimenni, de szerencsére nem lett semmi baj.:) mindent összevetve jó kis este volt.:)

A déjá vu több, mint egy hamar feledhető ráeszmélés, hiszen soha nem figyelünk fel olyasmire, aminek nincs értelme. Megmutatja nekünk, hogy az idő nem múlik. Voltaképpen egy ugrás valahova, ahol már valóban jártunk, és ami most ismétlődik.

kezdés.

hűhaa...szóval elkezdődött.pedig annyira távolinak tűnt ez még egy pár hete, de hát nincs mit tenni.új kolesz más házirenddel. nem szeretem a változást és igazából nagyon rosszul viselem és nehezen szokom meg. de valahogyan majd sikerül ezt is megszokni és túlélem ezt az utolsó évet. bár nagyon nincs semmi kedvem az egészhez. borzadály.
szerda délután voltam vezetni bár egy kicsit féltem tőle,hogy béna leszek, de szerintem elég jól ment és a végén az állomáshoz is kivezethettem.:)
tegnap évnyitó. szokásos hacacáré és Laci felkért szalagavatóra táncolni. amit már gőzerővel tervezünk. ha minden igaz nov. 18-án lesz. a legviccesebb viszont az hogy Hannának másnap lesz 19-én amire persze megyek. úgyhogy az egy nagyon szép hétvége lesz.:D de hát egyszer van az embernek szalagavatója.
ma egy jó kis zarándoklatunk volt. nagyon meleg volt és az út is hosszú volt. bár az elején még elég jól elütöttük az időt, a végére viszont már mindenkinek elege volt a homokos útból. túléltük,bár nagyon kifáradtam..:/
viszont az utóbbi napokban nagyon furcsa dolgok járnak a fejemben amiket nem tudok kiverni..pedig szeretném,de nem megy. akármennyire is harcolok ellenne annál többször jelentkezik. ahogy az általában lenni szokott.

egy pohár borral a kezemben elképzelem,hogy ha kiürítem minden újrakezdődhet.

az élet nagy ajándék, ezért nem áll szándékomban elpazarolni. minden egyes napnak számítania kell..

Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.

Az ember maga alkotja meg útját. Az én dolgom, hogy megtegyem a mindenkori következő lépést. Az én dolgom, hogy tanuljak szeretni, megbocsátani, és ne ítéljek. Fogadjam el a világot olyannak, amilyen, higgyek a mosolyban, a vigaszban, az odafordulásban, a segítségnyújtásban. Higgyek önmagamban és egy jobb világban.