agyrém

ez az egész nap. suli hát dögunalom, bár az előadások egész jók voltak, de a vége fele már az sem kötött le. bűnbánati liturgia és mise...hát a szokásos. aztán délután, fogalmazzunk úgy hogy nem úgy alakult ahogy én elterveztem. hazajöhettem volna sokkal hamarabb is de én naív buta liba fejemmel bentmaradtam. aztán úgyvolt hogy Fruzsival a 3as vonattal jövünk de persze hát ilyenkor nem jön a vonat, úgyhogy plussz félóra, ülőhely nulla.
ja és a Geri is felhívott és most jelenti be hogy lehet hogy nem tud jönni a szülinapomra.:/ meg tegnap a Flóra is mondta, hogy nem nagyon tudja megoldani...a Mesi meg nemtudom..:/ nagyon remélem hogy jön.
nagyon elegem van mindenből. ne is jöjjön senki. csak azt nem értik meg hogy nekem mennyit jelentene ha itt lennének velem.
megőrülök.

DE ÉdesDrága anyukámnak Nagyon Boldog Születésnapot.:))<3

Éld meg most, amit a többi ember majd csak a jövőben fog megélni! Mit akarsz? Értelmet akarsz adni az életednek, ezért a lehető legintenzívebben akarod megélni. Ez egyszerre csapda és eksztázis. Maradj tehát éber, vedd észre a veszélyt, de éld át az örömöt, a kalandot, hogy az a Nő vagy, aki a tükörképeden túl van.

szerintem megmaradok. vagyis eddig úgynézki.:) ha csak a véremben nem találnak valami rossz dolgot. de ez a fejfájás már tényleg kezd idegesítő lenni. és nem múlik el. semmitől..:/ lehet,hogy aludnom kellene egy kicsit. na de vissza a biológiához.

a nap sugarai még csak most kezdenek bevílágítani az ablaküvegen,
de én a reggeli kávé illatára felkapom a fejem és félig álomban lévő szemeimet kinyitom.
miközben kicsoszogok a konyhába a macskám hízelgően a lábamhoz dörgölődik.
szeret?! vagy csak a gyomra kéri a reggeli adagot?!
ezen nem töprengve odaadom neki a reggelijét. majd leülök a megérdemelt kávém mellé és csak próbálok felébredni. reggelvan.
talán a szívem is felébredt a tavaszi reggellel együtt.

verseny.

hát igen. töriverseny, péntek-szombat. érdekes volt. úgy mentünk,hogy biztosak voltunk benne, hogy nem jutunk be a döntőbe és féltünk hogy nagyon beégünk a középdöntőben. de valamilyen szerencse folyamán a döntőben találtuk magunkat. pedig tényleg nem szerettünk volna és mások örültek, de mi a kb. a hajunkat téptük,hogy tovább ott kell maradnunk és részt kell vennünk az utolsó megmérettetésen is.:D csak én azt nem értem, hogy akkor a mögöttünk lemaradó 8 csapat mit tudott? ennyire hülyék hogy lehettek. mert mi azért nem haltunk bele a készülésbe, ha többet késtülünk szerintem az elsők között lehettünk volna.:D na de ki akar zarándokolni azokkal?:D végülis jó volt. sok tapasztalattal és információval gazdagodtunk.:) az eredményhirdetést viszont nem vártuk meg csak a tanár.:D mi minél hamarabb hazajöttünk. így is fél6ra értem haza.



ma egy átalagos vasárnapot zárhatok. tanultam ma sokat bioszból. délután mamáéknál voltunk. este pedig pincénél voltam apával és borozgattunk. úgy érzem picit a fejembe szállt.:D de azért jól esett. megnéztem és még épségben vannak azok az üvegek amik a szülinapomra vannak félrerakva. hűűű de várom már.:) remélem,hogy jó lesz.:)

Az életem olyan, mint a hullámvasút - igen, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül.

óóó...

idegen szívem odahúz engem...